A tételes költségelszámolás egy olyan adózási forma, amikor az adó alapját az árbevétel és a felmerült költségek különbözete jelenti. A hivatalos, törvény szerinti elnevezése a vállalkozói jövedelem szerinti adózás, a rá vonatkozó legfontosabb szabályokat pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja törvény) tartalmazza.
Tételes költség elszámolás esetén a vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy
Az Szja törvény melléklete példálózó jelleggel sorolja fel a vállalkozói jövedelemszámítás során jellemző bevételeket. Ilyen lehet például az áru vagy szolgáltatások értékesítéséből származó árbevétel, az előlegként kapott összeget, a kapott támogatások, kamatok vagy kötbérek.
Költségként elszámolható kiadások különösen az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére fordított kiadás, a munkaviszonyra tekintettel kifizetett bér és annak közterhei vagy, a befizetett saját szociális hozzájárulási adó.
A vállalkozási tevékenységet terhelő adók között vannak az olyan jellegű adónemek, mint például a szociális hozzájárulási adó, a társasági nyereségadó, a személyi jövedelemadót vagy az iparűzési adó. Ezek mind a vállalkozás által elért eredményt terhelik. Ellentétben az olyan típusú adókkal, amelyek a vállalkozót, mint magánszemélyt érintik. Ilyen például a személyi jövedelemadó, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék vagy a felvett osztalék után fizetendő adó.
A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell megállapítani. Tételes költségelszámolás alkalmazása mellett a teljes vállalkozói osztalékalapot 15 % személyi jövedelemadó és 15,5 % szociális hozzájárulás terheli, mely mértéke évente legfeljebb 598 520 Forint lehet. A szociális hozzájárulás maximumát csökkenti a vállalkozói kivétként, azaz bérként vagy megbízási díjként kapott jövedelem után már tárgyévben megfizetett szociális hozzájárulás
Vonatkozó jogszabályok:
Kapcsolódó fogalmak:
Copyright © 2023 – BP Legal
Minden jog fenntartva