A kötbér polgári jogi fogalom, úgynevezett szerződést biztosító mellékkötelezettség. Lényege, hogy a szerződés kötelezettje vállalja, hogy abban az esetben, ha olyan okból, amiért felelős, a szerződést nem vagy nem az előírtaknak megfelelően teljesíti, meghatározott összeget fizet a jogosult részére. Kötbér kikötése pedig csak írásban lehetséges.
A kötelezett lényegében háromféleképpen szegheti meg a szerződést, amelyhez három fajtájú kötbér tartozik:
Ha a kötelezett kötbér fizetését vállalja és a feltétel bekövetkezik, akkor automatikusan beáll a fizetési kötelezettsége – nem szükséges, hogy a jogosultnak például a késedelmes teljesítésből ténylegesen kára is származzon. És ez fordítva is igaz: azaz, ha a kötelezettnek kára származott szerződésszegésből, kártérítésre akkor is igényt tarthat, ha a kötbérigényét nem érvényesíti.
A kötbérfizetési kötelezettség tehát mindig egy szerződésszegéshez kapcsolódik, amihez a jogszabályok további jogkövetkezményeket is fűzhetnek. Ha a kötbérfizetési kötelezettség megállapítható, akkor az egyéb jogkövetkezmények a következőképpen alakulnak.
A kötbér célja, hogy megakadályozza az esetleges szerződésszegéseket. Ahhoz, hogy tényleges visszatartó erővel rendelkezzen, olyan mértékben célszerű megállapítani, hogy ezt a hatást el is tudja érni. Ugyanakkor a felső határt jelenti a Ptk. rendelkezése, mely szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.
A helyes mértéket általánosságban nehéz meghatározni, ezt mindig az egyedi eset dönti el. A kötbér összegét általában az ellenszolgáltatás (például a vételár) bizonyos százalékában határozzák meg. Késedelmi kötbér esetén pedig egy napi mérték megadása is jellemző, azaz például a kötbér mértéke késedelmes naponként a vételár összegének egy százaléka, ami maximum a teljes vételár húsz százalékáig terjedhet – ekkor a huszonegyedik napon késedelmi kötbérigényt már nem lehet érvényesíteni.
Vonatkozó jogszabályok:
Kapcsolódó fogalmak:
Copyright © 2023 – BP Legal
Minden jog fenntartva