A kaució az óvadék köznyelvi formája – a vonatkozó jogszabályok ugyanis nem a kaució, hanem az óvadék vagy biztosíték fogalmat használják. A „kaukció” kifejezés pedig a kaució félrahallásából alakulhatott ki, ugyanis helyesen egy darab ’k’ betűvel írandó.
Kauciót tehát az óvadéknak egy sajátos elnevezése, amit jellemzően bérleti szerződések esetében szoktak kikötni és biztosítékként szolgál arra az esetre, ha a bérlő valamilyen szerződéses kötelezettségét megszegné. Egy bérleti szerződés esetében – ami a kaució előfordulásának leggyakoribb esete – ilyen kötelezettségszegés lehet, ha a bérlő:
A kaució biztosítékként szolgál a bérbeadó számára, ha őt ilyen jellegű vagyoni hátrány érné. A kaucióból levonhatja a meg nem fizetett bérleti díj, számlák vagy az okozott kár helyreállítása kapcsán felmerült költségeinek összegét. Annak igazolása, hogy a kauciót jogszerűen használta fel, már a bérbeadót terheli – pontosan el kell számolnia azzal, hogy a kaució mekkora részét mire költötte.
A Ptk. meghatározza a kaució felső határát. Eszerint, ha a bérlő a bérleti szerződésből fakadó kötelezettségeinek biztosítékául a bérbeadó részére meghatározott pénzösszeget köteles fizetni, és ez az összeg meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti.
A kaució soha nem önmagában létezik: mindig egy meglévő szerződés biztosítékául szolgál. Ebből pedig az következik, hogy ha jogszabály erre a szerződésre kötelező írásbeli alakot ír elő – mint például ingatlan bérbeadása esetén – akkor a kaució mértékét és felhasználásának feltételeit is a szerződésben kell rendezni. Fontos, hogy a kaució nem bérleti díj előleg, hanem a bérleti szerződés biztosítéka – mint ilyen, nem adóköteles. Azonban abban az esetben, ha ezt bérleti díjként kívánják felhasználni, már adóköteles jövedelemnek is minősülhet.
Vonatkozó jogszabályok:
Kapcsolódó fogalmak:
Copyright © 2023 – BP Legal
Minden jog fenntartva