Diszpozíció

A diszpozíció elsősorban egy jogelméleti fogalom, a jogi norma egyik része. Ennek megfelelően a legtöbb (de nem mindegyik) jogi norma három részből áll.

• Hipotézis, azaz a tényállás, amely azokat a feltételeket adja meg, amelyek fennállása esetén a normában foglalt magatartást tanúsítani kell.
• Diszpozíció, azaz a rendelkezés, az a cselekmény, amelyet hipotézis fennállása esetén tanúsítani kell, vagy amelytől tartózkodni kell.
• Szankció vagy joghatás, azaz a jogkövetkezmény, amely alkalmazása akkor következik be, amikor a hipotézis fennállása esetén valaki nem a diszpozícióban foglaltaknak megfelelően járt el.

A jogi normát legtöbb esetben nem egyetlen mondat vagy bekezdés tartalmazza a jogszabályokban, a norma jellemzően több jogtétel logikai egysége. Az egyszerűség és érthetőség kedvéért most egy egyszerű büntetőjogi rendelkezést veszünk példának. Tehát: aki (hipotézis) mást megöl (diszpozíció), bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (jogkövetkezmény).

A diszpozíció két alaptípusa a kógens és diszpozitív diszpozíció.

• A kógens diszpozíció az úgynevezett kötelező rendelkezés. Az ilyen rendelkezés alkalmazása kötelező, a felek a közöttük létrejövő jogviszonyban ettől nem térhetnek el. Kógens diszpozíció például a Ptk. részvénytársaság ügyvezetésére vonatkozó azon szabálya, amely szerint az igazgatóság határozatait a jelenlévők szótöbbségével hozza. Ha az alapszabály ennél alacsonyabb határozathozatali arányt ír elő, a rendelkezést semmisnek kell tekinteni. 

A Ptk.-ban viszonylag kevés kógens szabályt találhatunk; ezek az eltérést nem engedő rendelkezések elsősorban a közjogi jogterületeken jellemzőek, mint például a büntetőjogban.   

• A diszpozitív diszpozíció pedig a megengedő rendelkezés. A törvényben ugyan kimondásra kerül, így gyakorlatilag főszabálynak tekinthető. Azonban a feleknek lehetőségük van a közöttük fennálló, egyedi jogviszonyban kivételt tenni és a törvény – adott esetben a Ptk. – rendelkezéseitől eltérni. 

A Ptk. rendszerét tehát többségében diszpozitív szabályok alkotják. A szerződésekkel kapcsolatban maga a Ptk. mondja ki, hogy felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A vállalkozási szerződéssel kapcsolatban például a Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha a mű előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni. Semmi akadálya azonban annak, hogy a felek ettől eltérő feltételekkel kössenek szerződést és a megrendelő kötelezettségévé tegyék az anyag beszerzését. Ha viszont ezt kifejezetten nem teszik meg, akkor a Ptk.-ban foglalt szabály lesz az irányadó és vita esetén a vállalkozó kötelezettsége lesz a beszerzés. Ezért találkozhattál már szerződésekben olyan rendelkezéssel, mely egyértelművé teszi, hogy „a jelen Szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a Ptk. rendelkezései az irányadók.”

A társasági jogot szintén alapvetően diszpozitív szabályok alkotják, azonban itt már sokkal több  kógens rendelkezéssel találkozhatunk. Ilyen a már említett, részvénytársaság határozathozatalára vonatkozó szabály is. Az alapító tagok hiába is térnének el kifejezetten ettől a rendelkezéstől az alapító okiratban, egy esetleges jogvitában akkor is a Ptk. kógens diszpozícióját kell alkalmazni.

Vonatkozó jogszabályok:

• A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 

Kapcsolódó fogalmak: