Óvadék

Az óvadék polgári jogi és büntetőjogi fogalom is. Mind a két esetben valamilyen kötelezettség teljesítésére szolgáló pénzösszeget jelent. Míg büntetőjogi szempontból azt hivatott garantálni, hogy a terhelt (gyanúsított vagy vádlott) az eljárási cselekményeken megjelenjen vagy a bíróság által előírt bizonyos magatartási szabályokat megtartson, addig polgári jogi értelemben egy zálogjoggal megegyező, járulékos dologi hitelbiztosíték. 

Az óvadék, mint büntetőjogi jogintézmény az Egyesült Államokból származó „szabadalom”, a magyar jogrendszerben a kilencvenes évek végétől van jelen. Ezzel szemben a polgári jogi óvadék fogalmát a korábbi Polgári Törvénykönyv (Ptk.) is ismerte, a magánjogi jogviszonyokban évtizedek óta bevett gyakorlatnak számít. A köznyelvben sokszor csak kaucióként (helytelenül kaukcióként) ismert, melyet jellemzően bérleti (mint lakás- vagy gépjárműbérleti) szerződések biztosítékaként használnak. A Ptk. viszont a kaució fogalmat nem használja, a lakásbérleti szerződés biztosítékaként adott pénzösszeget is csak röviden említi. 

Az óvadék valamilyen szerződésben biztosított kötelezettség biztosítására szolgál olyan módon, hogy a szerződés kötelezettje az óvadék tárgyát a másik fél rendelkezésére bocsátja. Ha az óvadékot adó fél szerződéses kötelezettségét nem teljesíti, akkor a másik fél az óvadékból kielégítheti a szerződés alapján őt megillető követelést. A hatályos szabályozás szerint az óvadék tárgya nem csak pénz, de bankszámlán lévő összeg, értékpapír, illetőleg jogszabályban meghatározott egyéb vagyontárgy is lehet.

Fontos szabály, hogy óvadék alapítása jellemzően írásban lehetséges, írásba foglalás nélkül az óvadék átadása nehezen bizonyítható. Másik feltétele az óvadék létrejöttének, hogy azt a jogosult rendelkezésére kell bocsátani. Pénzösszeg és értékpapír esetén ez történhet azok tényleges birtokbaadásával is, míg például bankszámlán lévő összeg esetén ez a bankszámlát vezető pénzintézet, az óvadékot adó és az óvadékot kapó fél közötti szerződés útján valósulhat meg olyan módon, hogy az óvadékot adó fél rendelkezését az óvadék összegéig korlátozzák a bankszámla felett.

Az óvadék szabályait a Ptk. a zálogjogra vonatkozó rendelkezések között határozza meg, azonban a két jogintézmény között megfigyelhető egy lényeges eltérés. Zálogjogot csak akkor lehet alapítani, ha az egyik fél követelése összegszerűen meghatározható – mint például egy pénzkövetelés. Ezzel szemben óvadék esetén nem szükséges az azzal biztosított követelés „forintra pontos” meghatározása – hiszen egy bérelt dolog épségben való visszaadását biztosító óvadék esetében az esetleges károkozás mértékét előre pontosan nem is lehetne megállapítani. 

Vonatkozó jogszabályok:

• A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:95. § (1) – (4) bekezdés

Kapcsolódó fogalmak: